Van egy számolás, amit sokan elvégeznek: „ha húsz évig fizetem, összesen mennyit fizetek be – és mennyit kap a család?” Jogos kérdés, és megérdemli az őszinte választ, még ha árnyalt is.
- Hosszú díjfizetésnél a befizetések összege közelítheti, egyes esetekben meg is haladhatja a biztosítási összeget.
- A biztosítás értéke nem a „megtérülés”: a védelem baleseti halálra jellemzően az első naptól, betegségi halálra a várakozási idő szabályai szerint szól a teljes összegre, míg a megtakarításnak előbb gyűlnie kellene.
- A díjfizetés vége (életkorhoz kötött vagy választott tartam) és a belépési kor együtt dönti el az arányt.
A számolás, amit érdemes elvégezni
A becslés egyszerű: a díj szorozva a díjfizetéssel érintett évekkel – összevetve a biztosítási összeggel. Fiatalabb belépésnél és rövidebb díjfizetésnél az arány jellemzően kedvező; magas belépési kornál, hosszú díjfizetésnél a befizetések összege megközelítheti az összeget. Ehhez jön az értékkövetés kettős hatása: a díj és az összeg együtt emelkedik. Az ajánlati táblában ezt a becslést kérésre mindig megmutatom – enyhítés és szépítés nélkül.
Miért nem „rossz üzlet” ettől?
Mert a biztosítás nem megtakarítás, hanem kockázatátvállalás: a védelem az első naptól (a várakozási idő szabályaival) a teljes összegre szól. Aki a kötés után néhány évvel hagyja itt a családját, annak a szerződése sokszorosát adta a befizetéseknek; aki hosszú életet él, annál az arány romlik – de közben évtizedeken át állt mögötte a bizonyosság, hogy a kérdés rendezve van. Ez a bizonyosság a termék valódi szolgáltatása – és ezt a megtakarítás csak akkor adja, ha már összegyűlt.
Mikor jelez valódi problémát az arány?
Ha a díjfizetés élethosszig vagy nagyon hosszan tartana, és a becsült befizetés-összeg már kötéskor jelentősen meghaladná a szolgáltatást – ilyenkor érdemes más terméket, rövidebb díjfizetésű változatot vagy részben megtakarítási utat nézni. És ha a díj csak megerőltetéssel vállalható: a korán megszakadó szerződés a legrosszabb arány. Ezekben az esetekben a dolgom kimondani: ezt így nem érdemes – nézzünk mást.
Hogyan javítható az arány?
Három csavarral. A belépési korral: korábban kötve az arány kedvezőbb. A díjfizetés végével: az életkorhoz kötött vagy rövidebb választott tartam behatárolja az összes befizetést. És a termékválasztással: a díjkedvezmények (éves fizetés, csoportos beszedés – ahol vannak) és az értékkövetési szabályok is számítanak. Ez az a pont, ahol a több biztosítós összevetés valódi pénzt ér – a szemponttábla ezt teszi láthatóvá.
Kérdése van a saját helyzetükre? Beszéljük meg nyugodtan – 20 perc, díjmentesen →
