Egyre gyakoribb felállás: a felnőtt gyermek szeretné rendezni a szülő búcsújának anyagi kérdését – a szülő pedig örül, hogy nem az ő nyugdíját terheli. Így működik jól: jogilag és emberileg.
A szerződő a gyermek: ő köti a szerződést, ő fizeti a díjat, ő rendelkezik. A biztosított a szülő – az ő életkora számít a belépésnél, és az ő írásbeli hozzájárulása szükséges a kötéshez. Kedvezményezettnek jellemzően a szerződő gyermeket vagy a testvéreket jelölik: így a kifizetés ahhoz kerül, aki a költségeket ténylegesen viseli majd. A szerepekről részletesen a három szerep cikk szól.
Gyakori megoldás, hogy a testvérek megosztják a díjat – akkor is, ha formálisan egyikük a szerződő. Ilyenkor érdemes a kedvezményezett-jelölést is ehhez igazítani (több kedvezményezett, arányokkal), és a megállapodást egy rövid családi egyeztetésben rögzíteni. Ez nem bizalmatlanság, hanem a jó viszony védelme: a nehéz napokon ne pénzügyi kérdéseken kelljen egyeztetni. A teherviselés-cikk ehhez ad mintákat.
A kötéshez a szülő hozzájárulása kell – de ennél többről van szó: a titokban intézett „meglepetés” itt nem szeretetnyelv. A jó keret a gondoskodás: „szeretnénk, hogy erre soha ne kelljen gondolnod – hadd intézzük mi.” A tapasztalat szerint a szülők többsége megkönnyebbüléssel fogadja, hogy a téma napirendre került. A beszélgetéshez a tapintat-cikk és a beszélgetés-indítók adnak fogódzót.
A belépési kor a szülő életkora szerint számít – a felső határok biztosítónként eltérnek, ezért idősebb szülőnél a választék szűkebb lehet. Az egészségi nyilatkozat – ahol van – a szülőre vonatkozik, az ő tudtával töltendő ki. A díjfizetés a gyermek számlájáról mehet. És egy szép mellékhatás: a kötés kapcsán jellemzően a kívánságok és az iratok rendje is helyére kerül – ez az igazi ajándék.
Kérdése van a saját helyzetükre? Beszéljük meg nyugodtan – 20 perc, díjmentesen →
Díjmentes, kötelezettség nélküli beszélgetés, az Önök tempójában. A végén tisztán látja a lehetőségeket – a döntés pedig az Öné marad.