„Muszáj kifizetnem apám temetését?” „Kinek a felelőssége a temetés, ha a testvérek nem szólnak?” – a fórumok tele vannak ezekkel a kérdésekkel, és mögöttük gyakran nem közöny van, hanem szűk pénztárca, elhidegült kapcsolat vagy egyszerűen az, hogy senki nem mondta el, mit ír a törvény. Pedig a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény pontos sorrendet állít, a szociális törvény pedig azt is rendezi, mi történik, ha ez a sorrend elakad. Ez a cikk a szabályokat mutatja be – és azt, miért ez a kérdés a kegyeleti biztosítás valódi „miértje”.
- Az 1999. évi XLIII. törvény 20. §-a szerint a temetésről sorrendben az köteles gondoskodni, aki azt szerződésben vállalta, akit a végrendelet kötelez, az együtt élő házastárs vagy élettárs, végül a közeli hozzátartozók a törvényes öröklés rendje szerint – a gyermek tehát benne áll a sorban.
- Ha nincs kötelezett, vagy nem teljesíti a kötelezettségét, az önkormányzat köztemetést rendel el – a költséget a Szoctv. 48. §-a alapján hagyatéki teherként bejelentheti, vagy az eltemettetésre köteles személytől visszakövetelheti.
- Az örökség visszautasítása a temetési kötelezettség alól önmagában nem mentesít; méltányossági mentesítést az önkormányzat rendelete adhat – a rendezett kegyeleti fedezet ezt a helyzetet előzheti meg.
A törvényi sorrend: ki köteles a temetésről gondoskodni?
A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 20. § (1) bekezdése szerint a temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni: aki a temetést szerződésben vállalta; akit arra az elhunyt végrendelete kötelez; végintézkedés hiányában az elhunyt halála előtt vele együtt élő házastársa vagy élettársa; végül az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója a törvényes öröklés rendje szerint. A gyermek tehát nem valamilyen külön eljárásban válik kötelezetté – egyszerűen benne áll a sorban, jellemzően közvetlenül a házastárs vagy élettárs után, testvéreivel azonos helyen. A „gondoskodás” a gyakorlatban a temetés megrendelését és költségének viselését is jelenti; hogy ebből mennyi térülhet meg a hagyatékból, arról a következő cikkrész szól. A törvény 19. § (2) bekezdése szerint az eltemetés módjára és helyére az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető személyére aránytalanul nagy terhet – vagyis a kötelezett nem köteles a saját erejét meghaladó búcsút rendezni.
Ha senki nem vállalja: a köztemetés
A törvény 20. §-a azt is kimondja: ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármestere gondoskodik. Ez a köztemetés, amelynek részletes szabályait a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szoctv.) 48. §-a adja. A köztemetést a haláleset helye szerinti önkormányzat rendeli el, a költségét az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti önkormányzat viseli – és itt jön a lényeg: az önkormányzat a költséget vagy hagyatéki teherként bejelenti a közjegyzőnél, vagy az eltemettetésre köteles személyt a köztemetés költségeinek megtérítésére kötelezi. A köztemetés tehát nem „ingyenes temetés”, hanem egy szerény, az önkormányzat által megrendelt szertartás, amelynek a számláját utólag benyújthatják annak, aki a törvényi sorban áll. A Szoctv. szerint az önkormányzat a saját rendeletében szabályozott módon, különös méltánylást érdemlő körülmények esetén részben vagy egészben mentesítheti a kötelezettet a megtérítés alól – ez azonban kérelem és mérlegelés kérdése, nem alanyi jog. Hogy milyen rászorultsági alapú támogatás létezik a temetéshez, azt a temetési segély cikk mutatja be.
Visszautasított örökség, adós szülő: mentesít?
Gyakori feltevés, hogy aki az örökséget visszautasítja, azt a temetés sem terheli. A Ptk. öröklési szabályai szerint az örökös az örökséget valóban visszautasíthatja, és ekkor a hagyatéki tartozásokért sem felel – csakhogy a temetésre kötelezettség nem az öröklésből, hanem a temetkezési törvényből ered, a hozzátartozói viszony alapján. A visszautasítás ezért a temetkezési törvény szerinti kötelezettséget önmagában nem szünteti meg, és a köztemetés költségének megtérítésére kötelezés is elérheti azt, aki a törvényi sorban áll. A másik irány viszont működik: ha van hagyaték, az örökhagyó illő eltemetésének költsége a Ptk. 7:94. §-a szerint hagyatéki tartozás, méghozzá a kielégítési sorrend elején – aki a temetést kifizette, az a hagyatékból megelőzi a többi hitelezőt. Hogy ez a gyakorlatban hogyan érvényesíthető, és mit jelent egy eladósodott hagyatéknál, arról a kegyeleti biztosítás és hagyaték cikk ír.
Hol a helye ebben a kegyeleti biztosításnak?
A kegyeleti biztosítás nem a törvényi sorrendet írja felül, hanem forrást ad annak, aki a sorban áll. A szolgáltatás a megjelölt kedvezményezettnek jár, fix összegben, és a kedvezményezettnek járó biztosítási összeg jellemzően nem része a hagyatéknak – így nem függ a hagyatéki eljárás hosszától, az örökösök vitájától vagy attól, hogy az elhunyt számlájához hozzáfér-e valaki. Feszült családi helyzetben ennek gyakorlati jelentősége van: ha a felnőtt gyermek szerződőként fizeti a díjat és ő a kedvezményezett, akkor az a személy kapja a pénzt, aki a temetést ténylegesen intézi és kifizeti. Ha többen osztoznak a terhen, a jelölés ezt is tudja követni. Hogyan lehet ezt a családban méltányosan elrendezni, arról a családi teherviselés cikk szól; a jelölés szabályait a ki kapja a pénzt cikk mutatja be.
Mit tegyen, ha ez a helyzet fenyeget?
Ha a családban van olyan hozzátartozó, akinek a temetése várhatóan Önre marad, és ezt nem tudja vagy nem akarja egyedül viselni, három lépést javaslok. Először beszéljen a testvérekkel, a többi kötelezettel – a törvény nem ad köztük elszámolási képletet, a megegyezés kíméli leginkább a családot és a pénztárcát. Másodszor tájékozódjon az önkormányzat szociális irodájánál a köztemetés és a méltányossági mentesítés helyi szabályairól, mielőtt az eljárás elindul, nem utána. Harmadszor, ha van rá idő, nézzék meg együtt, hogy egy szülőre kötött kegyeleti biztosítás megoldja-e a kérdést – erről díjszámok ígérgetése nélkül, őszintén érdemes beszélni. Jogi tanácsot nem adok; egyedi ügyben ügyvéd vagy a kormányhivatalok jogi segítségnyújtó szolgálata az illetékes. Amit alkuszként tudok: a rendezett kegyeleti fedezet éppen azt a vitát előzheti meg, amelyről ez a cikk szólt.
Kérdése van a saját helyzetükre? Beszéljük meg nyugodtan – 20 perc, díjmentesen →
Források
- 1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről – 19. § (2) (az eltemetés módja és helye: az elhunyt rendelkezése), 20. § (temetésre kötelezettek sorrendje, köztemetés)
- 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (Szoctv.) – 48. § Köztemetés: elrendelés, költségviselés, visszakövetelés, méltányossági mentesítés
- Ptk. 7:94. § – hagyatéki tartozások (az örökhagyó illő eltemetésének költségei az első helyen); az örökség visszautasítására vonatkozó öröklési jogi szabályok
- 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról (Hetv.) – 6. § hagyatékátadási teher, hagyatéki hitelező
